LUZSICZA ISTVÁN – VALÓSÁG ÉS SZÜRREALITÁS ALULNÉZETBŐL

Erdély tündérországa időről időre kitermeli irodalmunk újabb és újabb ígéreteit (gyöngyszemeit, csodagyerekeit, és még sorolhatnánk), persze éppúgy, mint azt teszi az anyaországbéli irodalom is – ahogy az lenni szokott és illik bármely más alkotóművészeti ág esetében is, hogy egyéb területekről ne is beszéljünk. A földrajzi meghatározottság lényeges vagy lényegtelen mivolta a szerteszabdalt magyarság literatúrájára nézve (is) hosszabb fejtegetést igényelne, maradjunk csak annál a ténynél, hogy bár a határok mára már oda és vissza, minden értelemben átjárhatók, ettől még Erdély odaát található. Az az Erdély, mely most, mint már annyiszor, újabb érdekes fejleménnyel szolgált tehát, ismét egy figyelemre érdemes alkotót és művét hozva irodalmi életünk felszínére. Bővebben…

1 hozzászólás

Kategória: Kritika

SZÖGEDY IMRE – A BEJÁRATOTTSÁG CSAPDÁI

„Éppen viseltes, kopott öltönyömet igazgattam, poroltam, amikor az utcasarkon befordult a villamos.” Ezzel a régies ízű („viseltes”) mondattal kez­dődik Potozky László Tea keddre című kötetnyitó írása. Egyes szám első személyben meséli el a történetet egy egyedül élő férfiről, aki minden kedden meglátogatja nagynénjét. Az utolsó látogatásról szól az elbeszélés, amikor a látogatóba érkező férfi a lakásban megtalálja a halott nagynénit. Leszámítva néhány ügyetlen megfogalmazást („puszta adakozási szellemből”, „minden egyéb ki volt fogyva”, „osztályellenes rendszerellenességek”), pontos, minimalista, lényegre törő stílus a jellemző. Találó a vége: „Sosem engedte, hogy előtte dohányozzam”, mondja a főhős a halott nagynéniről, és kimegy a lakás elé, ott gyújt rá. Bővebben…

Hozzászólás

Kategória: Kritika

EGY NŐ (Ljudmila Ulickaja Szonyecskájáról)

Nem véletlen, hogy női fordítóra (V. Gilbert Edit) bízták a Szonyecska magyarra való átültetését: férfiak talán nem is tudnak így írni. Ugyanakkor érezhetően támasztékot nyújtottak a szerzőnek az orosz óriások – nyomot hagy itt Dosztojevszkij színes nyelve, Tolsztoj történetvezetése (az Ivan Iljics halálával rokonítható a szöveg ebből szempontból), és talán egy csipetnyi csehovi moralizmus is. Bővebben…

Hozzászólás

Kategória: Mit olvasok?

ÁRADÁS (MAGYAR KÖNYV ALAPÍTVÁNY)

Potozky László első kötete tizenkilenc novellát, elbeszélést tartalmaz. Mindegyik szöveg hátterében a jelenkor legsürgetőbb társadalmi problémái húzódnak meg, melyeket a fiatal szerző már-már szociografikus érzékenységgel szemléltet. Potozky írásaiban a szereplők nem vagy csak látszólagosan szabadulhatnak körülményeiktől sújtott helyzetükből, a művek olyan történéseket vonultatnak fel, melyek szinte kivétel nélkül sorstragédiákba torkollnak. Bővebben…

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA – ÁRADÁS FULLADÁSIG

Bámulatra méltó az a szenvedély, amivel fiatal erdélyi irodalmárok egy új generációja a romantikus transzszilvanizmustól merőben eltérő hangvételben próbálja önmagát értelmezni. Terem ez a megújulási szándék jókora vadhajtásokat is, értelmezhetetlen vagy akár értékelhetetlen írásokat, az eredetiség igénye, valamint az európai erdélyiség megszólaltatása ugyanakkor a kortárs magyar irodalom élvonalába is felemelt alkotókat és alkotásokat. 1995 óta jelennek meg az Előretolt Helyőrség Könyvek, már önmagában a sorozatcím telitalálat, minden játékon túl egyfajta küldetéstudatot árul el. Az eddig megjelent kötetek között keresgélve megkerülhetetlen nevekkel találkozunk, a teljesség igénye nélkül: Fekete Vince, Orbán János Dénes, Szálinger Balázs, Nagy Koppány Zsolt, s tallózásunkból nem hagyhatjuk ki a nagyszerű költőnőt, László Noémit. A  csíkszeredai születésű Potozky László ennek a lassan klasszikussá váló erdélyi modernségnek legfiataljabbjaként jelentkezett első kötetes prózaíróként. Mégpedig minden újító szándék mellett letisztult elbeszélésmóddal, klasszikus lineáris történetfűzéssel, felvállalva azt a világot, azt a sajátos közeget, amelyben él. Bővebben…

Hozzászólás

Kategória: Kritika

BÚZÁS ANNAMÁRIA – AZ EGYÉNI HANG FELÉ

Ha három szóban szeretnénk összegezni Potozky László első kötetének, az Áradásnak a szövegeit, akkor ezek a következők lennének: kommunizmus (habár nincs konkrétan megnevezve a diktatúra formája), háború és nyomor. Szűk értelemben e három tematika köré szerveződnek az írások, azonban épphogy nem a tematika adja a szövegek velejét: a legjobban sikerült írásokban a diktatúra, a háború és a szegénység csak keretet biztosít a történeteknek, ahol a szereplők egyéni drámája a hangsúlyos. Bővebben…

Hozzászólás

Kategória: Kritika

TAKÁCS ÉVA – A KISZOLGÁLTATOTTSÁG BALLADÁI

Potozky László Áradás című első kötetén végighúzódik az a feszültség, amelyet az írásokat összekötő szervező erő megnevezésének nehézsége okoz. Csak az utolsó novella elolvasása után tudunk olyan kijelentéseket tenni, amelyek az egyes részek olykor nagyon eltérő jellegétől függetlenül vonatkoztathatók a kötet egészére. Bővebben…

Hozzászólás

Kategória: Kritika